Több, mint 1 éve készül valami a Business Rally Hungary Kft. és az Artbasic S.r.o. háza táján. Arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha készítenénk egy berendezést, aminek a segítségével az óceán- vagy tengervízből édesvizet tudnánk varázsolni.

Az ötlet

 Mostanában egyre többet járunk olyan térségeiben a világnak, ahol a víz, illetve annak hiánya mindennapi, kézzel fogható probléma. Igyekszünk nyitott szenmmel utazni. Ha külföldön vagyunk, mindig elolvassuk az adott ország híreit kiutazás előtt, alatt és után. Így történt ez 2020. októberében is, amikor Marokkóban jártunk üzleti úton.

Akkoriban cikkeztek az újságok arról, hogy eléggé alacsonyan vannak a víztározók vizei és ez a trend évről évre egyre rosszabb. Kérdéses lett a narancsligetek öntözése is.

https://www.todayonline.com/world/taps-and-reservoirs-run-dry-moroccan-drought-hits-farmers

Ekkor kezdtünk el gondolkodni azon, hogy tervezzünk egy olyan eszközt, amivel öntözővizet tudnánk alakítani az óceán vizéből, alapvetően mezőgazdasági felhasználásra.

Az első csepp

Hosszas kísérletezés után elkészült az eszköz, az első prototípus. Sajnos Magyarországon nincsen sós víz (tenger vagy óceán part) és a klíma is távol áll (szerencsére) egy sivatagi / mediterrán klímától egyelőre. Nyáron azonban vannak olyan napok, amik hasonlítanak egy tökéletesen napsütéses sivatagi napra, így már csak tengervizet kellett szerezzünk.

Egy üzleti utunk során autóval Montenegróban vizet vételeztünk az Adriából és hazahoztuk. A határon kérdezték is, hogy miért hozunk haza 40l tengervizet - mert nálunk nincsen - szólt a válasz.

 Rögtön hozzá is láttunk a teszteléshez, betöltöttük a gépbe a tengervizet és este már koccintottunk is az elkészült vízzel. Ekkor még nem tudtuk milyen vizet sikerült előállítani, de nagyon nagy volt a lelkesedés, így meg is ittuk az első termést. Másnap a következő adagot elvittük laborba, mely nagy meglepetésünkre "kifogásolt minőségű ivóvíz" minősítést kapta. Ez annyit jelent, hogy nincs egézszégre káros összetevője, azonban esztétikailag hagy kívánni valót maga után. Az eszköz még az első prototípus volt, így tudtuk, hogy ez annyit jelent, hogy nem csak mezőgazdasági, hanem emberi felhasználásra is képesek leszünk ivóvizet előállítani a tenger / óceán vizéből.

A laboreredmény láttám már el is kezdtük tervezni a jövőt. Tudtuk, hogy a prototípus még csak egy nulladik verzió, így sokat kell kísérletezni még, hogy tovább tudjuk növelni a hatékonyságot és a higiéniát. Egyetértettünk abban, hogy ezeket a kísérleteket már azokon a helyszíneken kell elvégezni, ahol az eszközök működni fognak, de mindenképp hasonló klímájú területen.

Így esett a választás Marokkóra, hiszen ott már megvan a megfelelő helyismeret és kapcsolatrendszer, az óceán parton 25-35 fokos klíma van, de ha beautózunk Zagorába (ahova mindig is el akartam jutni), akkor ott már 40-50 fokos hőmérséklettel találkozunk, ami megfelel a Közel-Keleti klímának. Így egy országban, ahol otthonosan mozgunk két klímát is tesztelni tudunk.

A kihívás

A következő kíhívás, miután az Artbasic legyártotta az 5 különböző kísérleti eszközt, hogy kijuttassuk a 120kg felszerelést Marokkóba. Ez már nem az a kategória, amit feladunk a check-in pultnál a repülőtéren.

Tudni kell, hogy van Magyarországon egy olyan állami cég, amely digitális technológiával foglalkozó KKV-k export törekvéseit segíti minden lehetséges módon (pályázatokra hívja fel a figyelmet, külföldi kiállításokon promótálja a mentorált cégeket, workshopokat, konferenciákat, business matchmaking eventeket szervez, összekapcsolja a céggel a megfelelő állami szerveket, melyek szintén segítik őket az export törekvéseik megvalósításában).

Ők az Innovációs és Technológiai Minisztérium háttérintézménye, a Digiális Jólét Nonprofit Kft. és természetesen ezt a kihívást is segítettek számunkra megugrani. Hálásan köszönjünk nekik, valamint a Külügyminisztériumnak és Magyarország Marokkói Nagykövetségének a kapott proaktív segítséget bürokrácia és logisztikai téren, nélkülük a kísérletünk nem sikerült volna.

Ebbe a fejezetbe írnánk bele a leutazást is, hiszen az is igazi kihívás volt. Még mindig Covidos időket élünk, amikor a repülőjáratok ritkítva vannak, nem olyan könnyű eljutni A pontból B pontba. Így volt ez velünk is, Budapestről Casablancába Istanbulon keresztül vezetett az utunk.

Késő éjjel érkeztünk Casablancába, ahol sikerült a kijárási tilalomba érkezni, ugyanis este 9 és reggel 6 között egész Marokkó területén szigorú kijárási tilalom van életben a Covid helyzet miatt. Nem szerettük volna kipróbálni, hogy mi történik, ha megszegjük a tilalmat, így aznap este egy reptéri szállodában aludtunk.

Marokkó

Másnap időre megérkezett a bérelt terepjárónk, mellyel a Rabati követségre siettünk, ahol üdvözöltük barátainkat és felpakoltuk a kiküldött felszerelést.

Eredeti tervünk az volt, hogy a kísérletet első körben Agadirban végezzük el, azonban rá kellett jönnünk, hogy ennyi idő alatt lehetetlen kivitelezni a sok utazást és a nagy távolságok áthidalását, így arra jutottunk, hogy Casablanca is tökéletes, hiszen ugyanolyan a klímája.

A szükséges kísérleti eszközök helyi beszerzése után elfoglaltuk a szállást és felkészültünk a következő napra, amikor már elkezdődnek a tesztek.

Reggel azonban felhős égre ébredtünk, ami nem tett jót sem a hangulatunknak sem a kísérlet várható eredményének. Szerencsére mentő ötletünk támadt, ránéztünk a felhőtérképre, autóba pattantunk és addig mentünk délre, amíg ki nem autóztunk a felhők alól.

Sikerült beparkolni a Le Titanic (így hívják a helyiek) roncsai elé, ahol tökéletes volt a helyszín és az időjárás a kísérletekhez.

Az estig tartó munka során amellett, hogy sikerült teljesen leégni a napon, megállapítottuk, hogy oceán melletti klímánál (ami hűvősebb kicsit) is működik az elképzelés, azt is láttuk, hogy a helyszínen milyen változtatásokat kell azonnal eszközüljünk a kísérleti berendezéseken.

Másnap már Casablancában is kisütött a nap, így a szállásunk óceánpartján (Lido Thalasso) tudtuk folytatni a kísérleteket a kicsekkolásig. Igyekeztünk minél kisebb feltűnést keltve végezni ezeket a kísérleteket, de nagyon sok kedves és kícáncsi ember jött oda hozzánk megkérdezni, hogy mi lesz ebből. Meg is tanultuk az "un expremient scientific" kifejezést, mellyel tökéletesen megmagyaráztuk a tevékenységünket.

A kijelentkezésig sikerült hatékonyan vizet előállítanunk, melyet nem csak mi, hanem a szálloda biztonsági őre is megkóstolt, majd elégedetten bólintott és mosolygott. Ebből a vízből laborba ugyan nem jutott, hiszen megittuk, de már boldogan vételeztük az Atlanti-óceán vizét a sivatagi kísérleteinkhez.

A sivatag

Az eszközök bepakolása című fáradalmas prodecúra után elindultunk Casablancából Zagórába. A térképen nem tűnt olyan vészesnek átverekedni magunkat Casablanca csúcsforgalmán, a minden kilométeren traffipaxozó rendőrökön, az Atlasz-hegységen, a sivatagon és végül a kijárási korlátozáson. Valahol Ouarzazate után járhattunk este 11 órakor, mikor egy ellenőrzőpontnál megállítottak bennünket és megkérdezték tőlünk, hogy mi járatban vagyunk a kijárási tilalom alatt késő éjjel a sivatagban. Mikor elmondtuk honnan jövünk és hová tartunk, kedvesen kérdeztek Marokkói élményeinkről, majd jó utat kívánva tovább is engedtek.

Hajnali 1 órára, 12 órai vezetés után megérkeztünk a Riad Zagora Palms szállodába, amit azért emelünk ki a blogban, mert annak ellenére, hogy éjjel 1 órakor érkeztünk mindenféle előleg befizetése nélkül, megvártak bennünket.

Akkor tudatosult bennünk, hogy csak mi leszünk a szállodában. A Covid miatt ugyanis úgy tűnt, hogy a sivatagban mi vagyunk az egyedüli külföldiek.

Másnap indult a legnehezebb küldetés, a sivatag. Tudtuk, hogy ha nem szerzünk sivatagi ruhát, nem fogjuk túlélni a napot. Így első utunk a piacra vezetett, ahol megalkudtuk gúnyánkat és utána indultunk a homokdűnék felé.

Déltől este 18:00ig teszteltük az eszközöket. Szilárd katonai bakancsáról leolvadt a bakancs talpa, az én talpam teljesen kikészült a 70 fokos cipőtalptól, árnyékban 48 fok volt (de nem volt árnyék).

Az eszközök viszont rendületlenül termelték a vizet, melyet már laboratóriumi vizsgálatokra terveztünk palackozni. Itt szeretnénk megköszönni a helyi berber embereknek, hogy meghívtak bennünket egy életmentő teára, amikor már látták a távolból, hogy csak fel-alá kóválygunk a forróságtól.

A konklúziók

A kísérletek során bebizonyosodott, hogy az elképzelés működik. Szándékosan nem írunk még sok konkrétumot az eszközről, hiszen szeretnénk még tökéletesíteni és szabadalmaztatni.

Jelen fázisban még sok munka vár ránk. Szeretnénk olyan anyagokat találni, olyan anyagokat felhasználni, melyeknek olcsó az előállítása, nagy tömegben működik és újhasznosított. Éppen ezért partnereket is keresünk főleg a műanyag újrahaszmosításban, műanyag feldolgozásban tapasztalt cégeket.

Amennyiben a terveink működnek, egy olyan eszközt tudunk kereskedelmi forgalomba hozni, mely

• sós vízből édesvizet (ivóvizet) állít elő
• újrahasznosított anyagból készül
• rendkívül olcsó
• moduláris és skálázható
• intelligens
• mezőgazdasági területek művelésére használható vizet állít elő és mezőgazdasági területekre lehet telepíteni
• háztartások vízigényét tudja kiszolgálni és házak tetejére lehet telepíteni

Ha terveink sikerülnek, nem csak kereskedelmi forgalomban fogjuk majd az eszközt értékesíteni, hanem humanitárius missziók keretében szeretnénk eljuttatni minél több rászoruló faluba, közösségbe is.

Terveink szerint a végső formáját idén tavaszra érheti el a berendezés, melyet Montenegróban és ismételten Marokkóban fogunk tesztelni.

Jelenleg befektetőket és műanyag újrahasznosítással, újrahasznosított műanyag gyártással foglalkozó cégeket keresünk.

További információkat olvashattok a fejlesztésről hamarosan induló weboldalunkon a www.greendesert.eco címen.